Ha két gárdának összesen öt pontja van nyolc forduló után, aligha lehet nagy mérkőzésre számítani. Sajnos, a Tatabánya és a Diósgyőr összecsapása sem szolgált ilyen szempontból meglepetéssel...
A végeredmény akár egy izgalmas találkozót is sejtethet, de az igazság szerint mindkét csapat rendkívül gyengén futballozott. Az első félidőben egymást követték a technikai hibák, az idegborzolóan rossz átadások, elképzelés nélküli, színvonaltalan játék zajlott a gyepen. Ez persze a vendégeknek megfelelt, hiszen kétgólos előnnyel vonulhattak az öltözőbe. Biztos, hogy nem a szórakoztatást tartották szem előtt...
A második játékrész sem tartogatott komolyabb izgalmakat: ha helyzet akadt, azt szinte biztosan a Diósgyőr dolgozta ki, de ezekből nem volt sok. Aztán Borbély László negyedórával a lefújás előtt remekül cserélt: a pályára küldött Takács Marcell szinte azonnal szépített, a felbátorodott hazaiak pedig Hajdú lövésével ki is egyenlítettek. A hátralévő időben aztán ismét meghalt a játék, hirtelen a sárga lapok begyűjtése lett a legfontosabb, és ebben igen nagy szorgalomról tettek tanúbizonyságot a labdarúgók, hiszen öt perc alatt négyszer került elő a játékvezető zsebéből a kártya...
A végeredmény tehát döntetlen, amely a játék színvonalát látva igazságos, csak épp senki nem örül neki. Persze a tatabányaiak talán jobban: elvégre ők ahhoz a bizonyos öthöz nulla egységgel járultak hozzá a mérkőzést megelőzően...